Barangolás a lét birodalmában

- utazás az élet tengerén.

A gondolat a legnagyobb erő a világon

A gondolat a legnagyobb erő a világon. A gondolat a leghatékonyabb fegyver a jógi fegyvertárában. Az alkotó gondolatok átalakítanak, megújítanak és építenek. Ennek az erőnek a messzire ható lehetőségeit az elődök a legteljesebb tökélyre fejlesztették, és használatának a legnagyobb lehetőségét adták tovább.

Minden alkotás hátterében és eredeténél az elsőrendű erő a gondolat, az egész megnyilvánult világ teremtése egyetlen gondolatból indult, amely a Kozmikus Elmében keletkezett.

A gondolatok törvényszerűségeit és működését minden embernek átfogóan kellene ismernie. Ez önmagában lehetővé tenné, hogy zavartalanul és boldogan éljen. Így céljai elérésére képes lenne a lehető legjobban felhasználni a segítő erőket.

Buddha kinyilatkoztatta: „Minden, ami vagyunk, saját gondolatainkból épül fel.”

A gondolataink azok, melyek az újjászületéseket okozzák. Tehát állandóan azon kell igyekeznünk, hogy gondolatainkat megtisztítsuk. Amikor egy bölcshöz járulunk, és mellette ülünk, mérhetetlen nyugalmat érzünk; de ha rossz és önző emberek társaságában vagyunk, nyugtalanná válunk. Ez azért van, mert a bölcs aurájából a béke és nyugalom rezgései áradnak ki, míg az önző ember aurájából a rossz és önző gondolatok hullámai.


A gondolatok, amelyeket magunk körül érzékelünk és felfogunk nem mások, mint az elme módosulásai. A gondolat teremt, a gondolat pusztít. Keserűség és boldogság nem a tárgyakban, hanem az elmében, az alanyban, a gondolkodásban keresendő. Mindezeket a gondolatok teremtik.

Barátok és ellenségek, erény és bűn csak ez elmében léteznek. Minden ember megteremt magának egy világot, jóból és rosszból, kellemesből és fájdalmasból, amely csak a képzeletében létezik. Jó és rossz, kellemes és fájdalmas nem a tárgyakból fakad. Ez az elméd hozzáállásából adódik. Nincs se jó, se kellemes ezen a világon. A képzeleted teszi azzá.

A fizikai test zavarát és diszharmóniáját fizikai betegségnek nevezik, az elme zavarodottságát pedig mentális betegségnek. A végső gyökere mindkettőnek a tudatlanságban van, és csak a valóság megismerésével gyógyítható.

Amikor a világban szerzett tapasztalatok miatt aggódsz, nyomasztó mentális zavar keletkezik az elmédben.

A mentális zavar hatására az életerő egyenletes és szabályos áramlása zavarodottá válik. Ha az életerő áramlása felborul, akkor a nádik (asztrális energiacsatornák) rendezetlenné válnak. Némelyikük több életenergiát kap, némelyikük kevesebbet. Így az egész rendszer működésképtelenné válik. Ily módon a mentális zavar az oka a fizikai betegségeknek, amelyek csak az ok eltávolításával gyógyíthatók.

Formáld jellemed, s átalakul életed! A jellem hatalom; befolyással bír; barátokat szerez. Pártfogókat és támogatókat vonz. Barátokat szerez, és anyagi alapot teremt. Biztos és könnyű utat nyit a jóléthez, a becsületességhez, a sikerhez és a boldogsághoz.

A gondolat teremtő eszköz, és az ember azzá válik, amit gondol. A jellem a gondolat által formált. Azokkal a gondolatokkal születsz, amikre addig gondoltál, és a mostani jellemed múltbéli gondolataid tükre. Gondolataiddal most teremted meg a jövődet; ha nemesen gondolkodsz, viselkedésedben is nemessé válsz. Ha közönségesen gondolkodsz, nincs az a környezet, ami ezen változtatna. Így a gondolatok és cselekedetek egymástól függenek. Légy éber, és elméd területére csak jó gondolatokat engedj belépni!

Vess el egy cselekedetet, és learatsz egy szokást; vess el egy szokást, és learatsz egy jellemet! Vess el egy jellemet, és learatsz egy emberi sorsot!

Az ember saját sorsának a kovácsa. Gondolataid ereje által te magad alakítod a sorsodat. Ha úgy akarod, bármit semlegesíthetsz. Minden képesség, energia és erő benned lakozik rejtett formában. Fedezd fel őket, s légy szabad és hatalmas!

-Szvámí Sivánanda-

Álarcok

Az élet maszkabál, mondod.

És eljátszod szereped az álarcosbálban, a vég nélküli tréfálkozásban, oly mesterien, hogy eddig még senkinek sem sikerült leleplezni téged.

Ha fölfeded magad magadat, az is csak csalás.  Természetesen számodra nem csupán tréfa mindez.

Álarc nélkül már lélegezni sem tudsz. Ha igazi ember egészen közel kerülne hozzád, elvenné lélegzeted.

Kényszerűségből kell tehát álarcodhoz ragaszkodnod…
És ez kitűnően sikerül. – Mert álarcod mindenkinél titokzatosabb.

Nem gondolsz rá, hogy egyszer eljön az éjfél, amikor valaki leleplez majd?

Azt hiszed, hogy éjfél előtt még meg tudsz lépni, nehogy leleplezzenek?

-Soren Kierkegaard-

Rondó

A Pokolban senki sem tudja, hogy ő kicsoda.
A Pokolban senki sem tudja, hogy ki kicsoda.
A Pokolban nincs senki.
A Pokolban csak lázas árnyak vannak.
A Pokolban senki senkit nem érint meg.
A Pokolban senki sem senki.
A Pokolban mindenki egymás és önmaga lába alatt
és szorításában és kínjában leledzik.
A Pokolban nincs senki.
A Pokol végtelen.

A Tisztítótűzben
egyedül te vagy.
A Tisztítótűzben egyedül te vagy a vendég.
A Tisztítótűzben árnyak repdesnek a falakon.
A Tisztítótűzben találkozol minden árnykorodban
megismert árnyékkal.
A Tisztítótűzben csak a Pokol cselekedetei vannak,
az árnyak és te.
A Tisztítótűzben egyedül vagy.
A Tisztítótűz végtelen.

A Menny szélén pitypangmező virágzik.
A Menny szélén mindenki minden közepén van,
és annak közepén, aki ő.
A Menny szélén a kéz, amely érint,
téged érint meg
és az valakinek a keze.
A Menny szélén enyhet adó árnyék van.
A Menny szélén mindenki a maga útját járja.
A Menny szélén mindenki tudja, ki kicsoda.
A Menny szélén a Menny van.
A Menny széle végtelen.

A Menny névtelen és cselekedetek nélküli.
Menny majdnemhogy nincs is.
A Mennyben minden fényből van formálva.
A Menny árnyék nélküli.
A Mennyben a Pokol elhanyagolható.
A Mennyben mindenki ott van.
A Mennyben minden megvan.
Benned és bennem van a Menny.

A Menny szélén van a Pokol is.

-Caj Westerberg-

Az igazi szabadság

Mindenki szívében ott van a szabadság iránti vágy, ez a mindent felemésztő szenvedély.

A szabadság az ember veleszületett joga...
A szólás szabadsága nem szabadság.
A gondolat szabadsága nem szabadság.
A céltalan utazgatás nem szabadság.
Azt tenni, ami épp eszedbe jut, nem szabadság.
A meztelenkedés nem szabadság.
Királynak, uralkodónak lenni nem szabadság.
A Svarajya birtokában lenni nem szabadság.
Jólétben élni nem szabadság.
Kellemes, nyugodt életet élni nem szabadság.
Hatalmas vagyon birtokában lenni nem szabadság.
Más nemzeteket leigázni nem szabadság.
A kötelesség lerázása nem szabadság.
A világról való lemondás nem szabadság...

Az igazi szabadság: megszabadulás a születéstől és a haláltól.
Az igazi szabadság: megszabadulás a test és az elme nyűgétől.
Az igazi szabadság: megszabadulás a karma kötelékétől.
Az igazi szabadság: megszabadulás a fizikai testhez való ragaszkodástól.
Az igazi szabadság: megszabadulás az önzéstől és a vágyaktól.
Az igazi szabadság: megszabadulás a gondolatoktól és az ellentétpároktól.
Az igazi szabadság: megszabadulás a testi vágyaktól, haragtól, kapzsiságtól.
Az igazi szabadság: a Legfelsőbb Énnel való azonosulás.
Az igazi szabadság: az Abszolútban való feloldódás.

-Szvámi Sivánanda-

Nyitottság a bensőnkre

A tudat természeténél fogva nyitott és tiszta.
Határtalan és a "teressége" lehetőséged ad a folyamatos tágulásra. 
Amikor elcsendesedünk, belekerülünk ebbe a kitágult, tágas állapotba, és képessé válunk arra, hogy még jobban felülről és egy egész más szemszögből szemléljük az eseményeket.

Ha azt képzeli, hogy az érinthetetlen isteniségben van...

Miután a lélek éberen szórakozott, jót és gonoszat látott, visszasiet a belépés és kezdet helyére, az álomélethez.

Ahogyan a sas fárad el a felhőkben lebegve, s szárnyait behúzva fészkébe ereszkedik, úgy siet a lélek lénye is vissza ahhoz az állapothoz, amelyben szunnyadva nem éltet vágyakat, sem álmokat nem lát.

Az embernek vannak olyan erei (a „hiták”), amelyek finomak, mint az ezerszer elhasított hajszál, tele fehérrel, kékkel, sárgával, zölddel és pirossal. Ha aztán úgy tűnik, hogy az emberek megölik őt, vagy veszélyeztetik, ha úgy tűnik, hogy elefánt kergeti, vagy a mélybe zuhan, akkor tudatlanságában az ijedséget maga képzeli be magának, amit éberen lát. Ha azonban azt képzeli el, hogy az érinthetetlen isteniségben van, akkor van legmagasabb világában.

Oda nem követi jó, nem követi a gonosz, mert akkor kiemelkedett a szív minden aggodalmából. Ahogyan ott nem lát, úgy lát valójában, habár nem lát, mert az így látó látása végtelen, az ő múlhatatlansága miatt.

-Upanisádok-

Az elmúlás szele

Az öregséggel nem egy végső állapot felé vesszük az irányt, csak eljutunk egy kapuig, ahonnan a továbblépés lehetősége adatik meg számunkra.

A lélek halhatatlansága a test megszűnésével egy új és ismeretlen utazásra ad lehetőséget. Mint kiszolgált gúnya, ami már hasztalan számunkra vetjük le ezen életünk „kabátját” és veszünk majd fel egy újat a tapasztalásaink tárházának bővítéséhez.


A testi ragaszkodás illúziója szertefoszlik és a feltételek folyományaként megteremtődik egy új létezés kezdete.

Hogy uralkodni tudj fölötte...

Az életet úgy tekintsd, mint az óriáskígyót. Ha távol tartod magadtól, gyönyörködhetsz táncos hajladozásában és bőrének ütemes mintázatában, s gondozhatod és etetheted.

Ha magadra bocsátod, rád tekeredik és nem gyönyörködsz benne többé, s nem te táplálod, hanem a húsod és véred.

Az életet ne úgy tartsd távol magadtól, hogy elbújsz előle, mert észrevétlenül utánad kúszik, vagy váratlanul összeroppantja rejtekhelyedet. Nem lehet megszökni tőle, még a halálba sem.

Az életet úgy tartsd távol magadtól, hogy uralkodni tudj fölötte: ahogy a kígyó fölött, síp-zenéjével, a kígyóbűvölő uralkodik. Mily zene, melytől az élet kígyója megszelídül és engedelmeskedik?

Amely a véges igényeket levetkőző, meztelen, határtalan lélekből árad.

Sem a tétlen remeteségben, sem a tevékenységben nem győzheted le az életet; csupán önmagadban, ha gyarló tulajdonságaidat úgy rendezed, hogy a tökéletes mértékhez igazodjanak.

Ha ezt eléred: tétlenséged is tevékeny, mint a napsugár; tevékenységed is tétlen, mint az időjárás váltakozása.

-Weöres Sándor-

A kimondhatatlan

Teljes bölcsesség a kőé s a meztelen léleké.
A semit-sem-tudás azonos a mindent tudással.

Menj a fényhez, de ne kérdezz tőle semmit.
Akinek nincs szüksége arra, hogy kérdezzen: közös a felelettel.

Mihelyt okosabb vagy bárkinél: ostobább vagy mindenkinél.
Hogy oko-sabb legyen, ezt jogosan csak a mester teheti, aki „okosabb”-ságából eredő ostobaságával tisztában van s akinek részéről a tanítás alázat: a hallgató bölcset alárendeli a beszélő bolondnak.


Az igazság, mihelyt kimondtad: már nem igazság;
legjobb esetben is csak gyarló megközelítése az igazságnak.
A bölcs csak addig bölcs, ameddig hallgat; mihelyt megszólal, bolond, mert tápláló tudásának csak az emészt-hetetlen héját adhatja át.

„Ami ebbe a szerencsétlen héjba úgy-ahogy bele-fér:
azt keresd, azt edd „- többet nem tehet.

Ha az igazságot akarod birtokolni, a tanításokat csak segítségül hasz-nálhatod, önmagad mélyén kell rátalálnod.

-Weöres Sándor - A Teljesség felé-

Szabad akarat

Egy férfi felkereste Dzsunnaidot, a szúfi misztikust, és megkérdezte tőle:

- Mi a véleményed az eleve elrendeltetésről, a kiszmetről, a sorsról és az ember szabadságáról? Az ember szabadon teheti, amit csak akar, vagy csupán dróton rángatott bábu egy ismeretlen bábjátékos kezében?

Dzsunnaid a világ egyik legcsodálatosabb misztikusa. Rákiáltott a férfira:

- Emeld fel az egyik lábad!
A kérdező dúsgazdag ember volt, és ezt Dzsunnaid tudta is róla. Valamennyi tanítványa, az egész iskola tisztában volt ezzel - ám Dzsunnaid mégis hangosan és durván reccsent rá:

"Emeld fel az egyik lábad!"
A gazdag ember soha életében nem követte senki parancsait, és el sem tudta képzelni, hogy bárki ilyen erőszakolt, a tárgytól elrugaszkodott válasszal álljon elő a kérdésére. Azonban amikor egy Dzsunnaidhoz hasonló emberrel nézel szembe, egyszerűen követned kell őt. A férfi felemelte az egyik lábát.
Mire Dzsunnaid így szólt: - Ez nem elég. Most emeld fel a másikat is!
A férfi bizony zavarba esett, és egyben fel is dühödött.
- De hát te képtelenséget kérsz! - mondta - Azért jöttem, hogy feltegyek egy fontos kérdést, mire te egyszerűen válasz nélkül hagyod a kérdésemet, és arra kérsz, hogy emeljem fel az egyik lábam. Most pedig felszólítasz, hogy emeljem fel a másikat is?! Hát mit akarsz te? Hogyan emelhetném fel mindkét lábamat?
- Akkor hát ülj le! Megkaptad a választ a kérdésedre vagy sem? - kérdezte Dzsunnaid.
- Mindeddig nem adtál nekem választ - felelte a férfi. - Helyette csak valamiféle bizarr akrobatamutatványt végeztettél velem!

Mire Dzsunnaid azt válaszolta:  - Értsd hát meg a lényeget: amikor arra kértelek, hogy emeld fel az egyik lábad, egyaránt szabadságodban állt a jobb és a bal lábadat választani. Senki sem rendelte el, hogy melyiket emeld fel; te magad választottad a jobb lábadat. Mihelyt azonban a jobb lábad mellett döntöttél, a balt már nem választhattad. A szabadságod rendelte el a rabságod tényeit. A bal lábad immár béklyóba volt verve.

Az ember fele részben szabad, fele részben rab, de a kettő közül a szabadság az első. Rabságát pedig épphogy a szabadsága határozza meg - az, hogy miként él a szabadságával. Senki sem ücsörög odafent azzal bajlódva, hogy előre bevésse a sorsod a fejedbe, vagy vonalakat rajzoljon a tenyeredre. Még egy mindenható Isten is belefáradt volna mostanra, ha ilyen ostobasággal kellett volna foglalkoznia, hogy vonalakat rajzoljon az ember tenyerére.

És oly temérdek ember jön szakadatlanul a világra - igen vesződséges volna mindenki fejébe előre bevésni, mi lesz belőle, hol fog megszületni, hol fog meghalni, vagy épp milyen doktor fogja eltenni láb alól...szóval mindezeket az apró-cseprő részleteket!

Vagy beleőrült volna Isten ebbe az irtózatos munkába - gondolj csak saját magadra; ha neked kellene így gürcölnöd, ráadásul minden ok nélkül -, vagy öngyilkos lett volna. De még ha belebolondult is, azért a munkát nem hagyhatta abba. Tehát alkalmasint néhány napig tébolyodottan tovább dolgozott, s eközben megteremtette ezt az emberiséget, majd alighanem öngyilkos lett, mert nem akarta végignézni, ahogyan a világ elpárolog az atomfegyverek tüzében. Ám ezeket az atomfegyvereket is ő véste az emberek fejébe, tehát ő a felelős értük.

Persze valójában senki sem felelős, Isten pedig nem létezik. Ezek csak a mi stratégiáink arra, hogy másra hárítsuk át a felelősséget.

Szabad emberi lény vagy, azonban a szabadság minden egyes megnyilvánulása felelősséggel jár - és ez jelenti rabságodat. Egyaránt nevezheted a dolgot rabságnak, ami nem valami tetszetős szó, vagy felelősségnek - jómagam így szoktam nevezni.

Megválasztasz egy bizonyos cselekedetet - ebben áll a szabadságod. Azonban a további következményekért neked kell vállalnod a felelősséget.

Tökéletesen egyetértek azzal a tudományos elképzeléssel, hogy ok és okozat elválaszthatatlanul összefonódik. Ami az okot illeti, szabad vagy. De aztán nem szabad megfeledkezned róla, hogy az okozatról te magad határoztál az okod révén. Voltaképpen ebben a tekintetben is szabad vagy; az okozat a te szabadságod folyománya.

Fogd fel az életet igen egyszerűen, minden teológiától mentesen, és meg fogsz lepődni: a problémáid tovatűnnek! Az élet egy rejtély, de nem egy probléma. Probléma az, amit meg lehet oldani; rejtély az, amit át lehet élni, megoldani azonban soha.

A meditáció pedig nem egyéb, mint e rejtély felfedezése - nem a magyarázata, nem is a megoldására irányuló kutatás, hanem a felfedezése...

Hogy lassanként feloldódj a rejtélyben, ahogyan egy hullámfodor olvad vissza az óceánba; ez a fajta beolvadás az egyetlen vallásosság, melyet ismerek. Minden egyéb badarság.

-részlet: Osho - Végzet, szabadság és a lélek című könyvéből-

Feedek
Megosztás
Legfrissebb hozzászólások
  • Deák Gabriella: Sziasztok!Szeretnék segítséget kérni,illetve informáciot.Megjelent rajtam egy jel (és nem vicc).Nagyon megijedtünk,hogy milehet ez egy köralakújel hatrészre osztva.Olyan mintha beleégették volna a bőrömbe.Neméreztem fájdalmat egyik reggel vettem észre.Voltam kineziológusnál szerinte idegen lények jelöltekmeg .Van akiszerint médiumhoz kéne mennem.Itt találtukmeg ami a legjobban hasonlítrá.Orvoshoz se mertem vele elmenni féltem,hogy bolondnak néznek. Segítségeteket előre is köszönöm!Tudok képet is küldeni
    (2016-11-03 17:55:40)
    A létkerék jelentése a Buddhizmusban
  • zaarduula: Köszönöm szépen!
    Ezt örömmel veszem.:)
    (2015-04-18 19:53:38)
    A boldogság, mint lebegő buborékok
Bemutatkozás

Az élet szüntelen áramlásában szemlélődve gyűjtöm a tapasztalatokat, hogy valamiféle fúzió folytán önmagamra találva elérjem a megnyugvás középpontját, hogy aztán onnan bármilyen irányba képes legyek az elmozdulásra, olyan mértékben, ahogy azt az éppen felmerülő lehetőség megkívánja.

Címkefelhő